A híres, irodalmi Nobel-díjas, szicíliai költő, Salvatore Quasimodo 1961-ben jár Balatonfüreden gyógykezelésen, és ahol a Tagore sétányon, gyógyulásának emlékére emlékfát ültetett és versben fogalmazta meg a balatoni tájhoz, és a városhoz fűződő érzéseit.
Az 1952-ben Nobel-díjat kapott, Modica városából származó költő tiszteletére rendezik meg 1992 óta a Quasimodo Nemzetközi Költőversenyt és Költőtalálkozót, amely mind a magyar, mind az olasz kulturális élet kiemelkedő eseménye. A költőversenyre több száz magyar és külföldi pályázat érkezik minden évben, amelyek közül zsűri választja ki a legjobbakat. Az emlék-, valamint a különdíjas verset olasz nyelvre is lefordítják.
«Con cuore felice metto questo albero sulle rive delle onde del Balaton che avrà foglie al di là della mia vita provvisoria | Le sue radici entrano profonde nell’eterna e fiera terra magiara tormentata sempre nella storia | Ma ogni fronda dia un saluto a coloro che venendo qui amano la poesia che fa nascere gentilezza e giustizia nell’uomo di ogni nazione»
„Örömteli szívvel fácskát ültetek a hullámzó Balaton partján, / melynek levelei túlélik majd mulandó életemet. / Gyökerei mélyre fúródnak a büszke magyar földbe, melyet / a történelem örökké meggyötört. Legyen minden ágacska, / üdvözlet annak, ki eljön ide és szereti a költészetet, mely / megszüli a finomságot és az igazságot minden nemzet / fiainak nevében.”
(Salvatore Quasimodo, 27 giugno 1961).
